 |
| Éden Hotel és a GDP |
"Alíz pénz nélkül jött haza Csodaországból" - harsogták nemrégiben a bulvárlapok címei. Alíz - aki esetleg lemaradt volna róla - az Éden Hotel című valóságshow döntőse volt az egyik kereskedelmi televízióban. A műsorban fürdőruhába öltözött szépfiúk és csinos lányok versenyeztek, párokba rendeződve stratégiai játszmákba bonyolódtak azzal a céllal, hogy kiejtsék egymást a sorozatból. A döntőben aztán Alíznak a jelek szerint nem volt szerencséje, vagy mi is történt pontosan?
A műsor legvégén a győztes pár két tagja játszik, a játék tétje pedig az egymás iránti bizalom, egyfajta hűségpróba. Az előttük lévő asztalra egyre nagyobb összegeket tartalmazó pénzeszsákokat helyeznek, a tét egyre emelkedik, míg el nem éri a fődíjat. Bármelyikük bármikor kiszállhat a versenyből és felmarkolhatja az asztalon heverő summát, kisemmizve a nyereményből partnerét. Nálunk most zajlott először ilyen tévés valóságshow, és a hűségpróbán Alíz partnere már akkor bedobta a törülközőt, amikor a 25 milliós fődíj fele, tehát 12 és fél millió forint volt a tét. Ez az összeg ugyan nem több, mint ha - kitartva egymás mellett - végül elfelezték volna a fődíjat, de a pár közös jóléte mégis akkor lett volna nagyobb. 25 millió forintból ugyanis még közös döntések árán is jobb gazdálkodni, mint annak a feléből.
Elnézve ezt a játékot, az jutott eszembe, hogy megint kiderült: a magyarok nem bíznak egymásban, legalábbis egyáltalán nem annyira, mint a norvégok, akik között élek. Makroközgazdászként rögvest le is vontam azt a messzire mutató következtetést, hogy többek között ezért is magasabb a norvég nemzeti össztermék, a GDP a magyarénál. Hamarosan meg is erősödött a gyanúm: Norvégiában ugyanez a műsor (itt éppen Paradise Hotelnek hívják) már a második évadon is túl van, és a nyertes pár mindkét alkalommal a végsőkig kitartott egymás mellett, a közös nyeremény tehát nagyobb lett, mint ha egyéni stratégiát választottak volna. Igazolva éreztem elméletemet: lám, a norvégok jobban megbíznak egymásban, mint a magyarok, és a GDP-jük is magasabb.
Kicsit komolyabbra fordítva a szót, érdemes azon elgondolkozni, hogy mi is lenne az optimális megoldása ennek a bizalomjátéknak. Az egyén számára a legjobb kimenet az, ha sikerülne az asztalon tornyosuló összes pénzeszsákot a hóna alá csapni, besöpörni a teljes nyereményt, a partnert pedig kisemmizni. Tudván tudva, hogy elvileg a partner stratégiája is ugyanez, csak arra kell figyelni, hogy egy lépéssel megelőzze az ellenfelét. És így tovább: ha az egyik játékos terve az, hogy "t" időpillanatban lép ki, a legjobb válasz, ha a másik "t mínusz 1" időpillanatban teszi ugyanezt. A magyar Éden Hotelben tehát a fiú 12,5 milliónál szállt ki a játékból. Ha Aliz ezt előre sejti, ő eggyel korábban, 12 milliónál kellett volna hogy kiszálljon, ha viszont ezt a fiú neszeli meg, ő már 11,5 milliónál kilép... és így tovább.
Ha a pár tagjai egyáltalán nem bíznak egymásban, akkor a játékelméletben használt nem együttműködő modell egyensúlyi helyzete (non-cooperative equilibrium) az, ha már a legelején kicsekkolnak. Vagyis ebben az egyensúlyban senki nem nyer semmit. A skála másik véglete a teljes együttműködés esete, amikor a pár tagjai kitartanak egymás mellett, és a végén felezik a 25 millió forintos fődíjat. Egy házaspár például valószínűleg együttműködne: maximalizálnák a közös jólétet, és a legeslegvégéig bíznának a kettős erejében. Így tehát, ha a pár együttműködik, akkor közösen 25 milliót nyernek. Az egyéni jólét maximalizálása esetén a nem együttműködő modell egyensúlya viszont az, hogy senki nem nyer semmit, így az egyéni és a közös jólét is csökken.
Fordítsuk le ezt a hasonlatot a gazdaság egészére, amelyben emberek nagy közössége számtalan hasonló játszmát folytat le nap mint nap. Ebben a gondolatmenetben az előállított összérték, magyarul a GDP annál magasabb, minél több játszmát vezérel a teljes bizalom. A makroökonómia tudományában egyre gazdagabb irodalma van ennek. Tudósok sora mutat rá arra, hogy a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb eleme a bizalom. Kenneth Arrow, Nobel-díjas amerikai közgazdász például így ír erről: "Gyakorlatilag minden kereskedelmi tranzakció magában foglalja a bizalom valamilyen fokát... Kijelenthetjük, hogy a gazdasági elmaradottság egyik oka a kölcsönös bizalom hiánya."
Természetesen, az Éden Hotel döntőjének magyar és norvég példája, valamint a két ország GDP-je közötti különbség összefüggéseihez további vizsgálatok lennének szükségesek. Könnyen lehet, hogy vannak más, kevésbé nyilvánvaló szempontok is, például a vallás vagy a kultúra, amelyek szintén befolyásolják a gazdasági növekedést és a bizalmat is. Visszatérve az Éden Hotel példájához: a játékot bizony az is befolyásolhatta, hogy Magyarországon nagyobb volt a tét. Nálunk az össznyeremény feléből lakást lehet venni, míg a norvég játékosok csak egy lakás önrészét tudják befizetni.
Tény viszont, hogy Alíz Magyarországon pénz nélkül maradt, norvég sorstársai viszont tömött zsebbel távozhattak. Nem tudhatjuk, hogy Alíz együttműködött volna-e társával a végsőkig, csak az a biztos, hogy együttműködéssel többet nyertek volna.